A Kinizs Százas útvonala nem tartozik a legbonyolultabbak közé, végig jelölt turistaúton vezet, viszonylag kevés jelzésváltással. A menet Békásmegyer HÉV megállótól nem messze, a Víziorgona utcából indul. Aki a nevezését előre leadja valamelyik kijelölt helyen (http://kinizsi.org/), annak a Veres Péter Gimnáziumnál már nem kell sorba állnia, mehet rögtön át a rajthoz, amit a szalagozást követve könnyű megtalálni. Itt van egy bolt is, még be lehet szerezni pár dolgot, ha valami kimaradt. Bőséges legyen a reggeli, előtte nap pedig a vacsora is, célszerűen valamilyen szénhidrátban gazdag tésztaétel. 2-3 nappal az indulás előtt le kell vágni minden lábkörmöt, egy reszelés sem árt, ne legyen éles felület, ami a zoknit kikezdhetné. Lehetőleg már ne áztassuk magunkat hosszú ideig a fürdőkádban, nem jó ötlet felpuhítani a bőrt egy ilyen megmérettetés előtt. A tervezett átlagtempónk a 20 órás teljesítéshez 5 km/h, ami elvileg kevesebb, mint a pontok nyitására meghatározott sebesség (6 km/h), de mindig van kései nyitás, ne induljunk a legkorábbi időpontban, felesleges kockáztatni. Már csak azért sem érdemes nagyon korán indulni, mert hajnalban 4 órakor fog indulni az első vonat vissza Tatáról Budapestre, és a 7 órai indulással is már 3-kor célbaérünk, ha meg esetleg gyorsabban sikerül, akkor még többet kell várni. Nagyon kései indulással pedig rengeteget kell előzni az elején, a Nagy-Kevélyre vezető egynyomtávú ösvényen könnyen újabb sorbaállásra kényszerülhetünk. A leírásban az arany középutas, 7 órai indulással fogok számolni.
 |
| Útvonalvázlat |
A rajt után rögtön emelkedni kezdünk, kezdetben jelzetlen műúton gyalogolunk, feltűnik a piros kereszt, majd nagyjából 2 km után a piros jezésre térünk rá. Az első szakaszon tartalékoljuk az erőnket, nem kell rohanni, itt még nem érdemes belefutni. Végig emelkedik, 6 kilométer alatt 455 méter szintet kell leküzdeni, ez pont elég arra, hogy jól bemelegedjenek az izmaink. A csúcshoz közeledve nehezedik a terep, itt eléggé fel tud torlódni a tömeg a keskeny, sziklás ösvényen. Felérve gyönyörű kilátás fogad, de ne időzzünk túl sokat, mert meredek, sziklás lejtő következik, ahol ismét könnyen feltarthatnak a lassabbak. Ha még fél 9 előtt vagyunk, akkor jól állunk. Úgy egy kilométernyi nehezebb szakasz után enyhül a pálya, miközben áttérünk a kék jelzésre. Itt érdemes kicsit rákapcsolni, és a lehető legtöbbet megfutni a Csobánkai-nyeregig. A futás legyen nagyon óvatos, inkább kocogás jellegű. A kellemesen lejtő szakasz végére 10 kilométernél tartunk, lassan két órája vagyunk úton, időszerű cukorpótlást végezni. Mindenki használja a kipróbált módszerét, szerintem legegyszerűbben zselével oldható meg a kérdés. Egy banán is tökéletes a célra, de könnyen pépesedhet, ha rosszul pakoltunk. A csoki magas zsírtartalma miatt nem túl hatékony, én kerülném. Szőlőcukor legyen bekészítve, de vigyázni kell vele, mert nagyon hirtelen dobja meg a cukorszintet, ami erős inzulinreakciót vált ki, és végül túlságosan lenyomja a vércukorszintet, amivel a hangulatunk is ingadozhat. A gélekben, zselékben többféle, különböző sebességgel felszívódó cukor van, ami így egy egyenletesebb, hosszabb ellátást biztosít. Könnyű terepen újabb 230 méter szintet gyűrünk le, miközben a Szentkúti elágázásnál áttérünk a zöld jelzésre. A Hosszú-hegyen érjük el az első ellenőrzőpontot, itt érdemes pár percre megpihenni, egy szendvics elfogyasztásának erejéig. A táv elején még van kedvünk enni, ezt használjuk ki mindenképp. Ne legyen hosszú a megállás, 5-10 perc után már egyre nehezebb újra elindulni. Ha jól haladunk akkor innen 10 óra előtt tovább kell indulni.
Jó tempóban haladva innen már nem kell félnünk, hogy feltartanak, a leglassabbakat és a nagy tömeget mostanra magunk mögött hagytuk. Ez így egy nagyon más Kinizsi, mint amit általában a videókon és a képeken látni, nem lesz az ellenőrzőpontokon nagy tömeg, nincsenek nagy szenvedések, inkább csak fizikailag jól felkészült túrázók, akik nem a penge élén táncolnak. Továbbra is a zöld jelzést követjük, a következő ellenőrzőpontig nem is térünk le róla. Néhány kilométernyi kellemesen lejtő szakasz után kezdődik az első nehezebb emelkedő a Pilis tisztásig. Okosan tartalékoljuk az erőnket, ha nagyon megnyomjuk ezt a szakaszt, az később visszaüthet. Nagyon szép kilátás tárul itt elénk, ez az egyik legszebb része az útvonalnak. A nem túl nehéz mászás után jól megérdemelt, nagyon jól futható lejtős szakasz következik, amit a 2. ellenőrzőpont szakít meg kis időre. A táv negyedén itt már túlvagyunk, ismét tarthatunk egy "hosszabb" pihenőt. Ezen a ponton nagyon nagy a kínálat, itt érdemes a már megcsappant folyadékkészletet pótolni (fizetős!). Ha dél van, akkor épp jó tempóban haladunk, és az elmúlt 5 órában legalább 2 liter folyadékot meg kellett inni, ha nagy a meleg, még többet. A folyadékpótlás kritikus része ennek a túrának, arra nagyon figyeljünk, hogy sose fogyjunk ki. Ha 2-2,5 liter tárolására alkalmas üveg/kulacs/ivózsák van nálunk, az biztosan elég lesz. Az se teljesen mindegy, hogy mit iszunk. Nagyon sokan szoktak sörözni a túrán, én nem javaslom, mert bár van tápértéke, ami jót tehet, az alkohol erős fizikai igénybevétel során mindenképpen káros. A nagymértékű izzadás miatt jelentős mennyiségű sót és ásványi anyagokat veszít a szervezet, ezeket ilyen távon már mindenképpen pótolni kell, különben görcsölés lesz a vége. Ha már láthatóan megdagad a kéz, akkor nagy a baj, főleg, hogy közben a lábfej is pont ugyanígy megdagad, könnyen szorossá téve az addig tökéletes cipőt. A dagadásnak az az oka, hogy a szervezet a vér alacsony só szintjét úgy próbálja ellensúlyozni, hogy vizet présel a szövetek közé, így sűrítve a vért. A legegyszerűbb megoldás itt is a célszerszám, az izotóniás ital. Én a folyadékbevitel nagyjából felét fedezem izóból, amit ekkora távon nem nagyon lehet bekeverve végig cipelni, így por formájában vittem, és a vízlelőhelyeken kevertem be. A sós rágcsálnivalók is jó megoldást jelentenek, és a szendvicseinket is nyugodtan megsózhatjuk picit, ez nem az a nap, amikor a kevés sóbevitel az egészséges.
 |
| Szintrajz |
A pihenés és az ebéd elfogyasztása után feltöltődve folytathatjuk ezt a kellemesen lejtő, szép kilátásokkal is tarkított szakaszt. Ne feledkezzünk teljesen bele a tájba, mert az ellenőrzőponttól mintegy 4,5 kilométerre át kell térnünk a kék jelzésre. Ha tudunk még enni, akkor egy hotdogra érdemes megállni pár percre. Gyorsan fogynak a kilométerek, 1 órára már Kesztölcön is vagyunk, itt van kék kút, és egy helyi lelkes önkétesek által üzemeltetett frissítőpont is. Ha süt a Nap, akkor lassan kezdhet kikezdeni a meleg, sok lesz a nyílt terep, sapkát mindenképp vegyünk fel, és igyunk rendesen. Kesztölctől Dorogig nem túl izgalmas a pálya, gyakorlatilag sík, és teljesen nyílt, ami a déli napsütésben fárasztó tud lenni. Ezen a szakaszon inkább vegyünk kicsit vissza, tartalékoljuk az erőnket a hamarosan kezdődő mászásra. Dorogon célszerű elővenni az itinert, és az abban lévő térkép alapján menni, mert le kell térnünk a kék jelzésről, és jelzetlen szakaszon haladunk a településen. Lesz bolt útközben, ha valami nagyon hiányozna. Az aszfaltút emelkedni kezd, kapunk egy kis ízelítőt a ránk váró mászásról. Letérünk a műútról, újra a kék jelzésen haladunk, és megkezdjük a túra egyik nehéz emelkedőjét. Őszintén szólva szerintem nagyon túl van lihegve a Nagy-Getére vezető szakasz nehézsége, bár az elején a nyílt terep miatt a május végi hőségben tényleg kellemetlen tud lenni, de annyira nem meredek, mint ahogy a legendák tartják. Mindössze 300 méter szintet kell leküzdeni 6 kiloméren, a túra elején ugyanezen a távon 455 méter volt a szint a Nagy-Kevélyre, szóval nem kell megijedni, nem nagy szám. Valamivel 3 előtt kellene felérni, és egy szendviccsel nyugtázni az újabb sikert.
A Nagy-Getére vezet valóban meredek emelkedő is, na most ezen fogunk lemenni. Meredek, köves, csak óvatosan, nem itt kell gyorsnak lenni, egy rossz lépés, és vége a túrának. Enyhébb lesz a lejtő, már épp jól lehetne haladni rajta, mikor letérünk a kék keresztre, egy bozótos löszös, meredeken emelkedő kínzóösvényre. Nagyon figyeljünk, jelzések gyakorlatilag nincsenek, nincs szalagozás se, és többször tűnhet úgy, hogy nem is ösvényen vagyunk. Szántóföld mellett haladunk, amikor végre kiértünk a bozótosból, majd egy mezőgazdasági úton jobbra kell fordulni. Innen már távolabb is el lehet látni, így ha szerencsénk van látunk magunk előtt embereket, akik remélhetőleg jó irányba mennek. Ismét hosszan nyílt terepen halad az út, ha süt a Nap, akkor tényleg egy katlanra hasonlít. A kilátás viszont pazar, ez is egy nagyon szép része az útvonalnak. Újra a kék jelzést követjük, az aszfaltútra balra kanyarodunk, és hamarosan már ott is vagyunk a Tokodi pincéknél. Ha minden jól megy, akkor még 4 óra előtt vagyunk. Egy kis cukrot érdemes itt bevinni, mert egy tényleg meredek emelkedő következik. Bár csak 140 méter a szint, ezt alig egy kilométer alatt kell legyűrni a Kő-hegyig, ami jóval meredekebb, mint a Nagy-Getére volt. Ezzel összesen már 1700 méter szintnél tartunk, azaz a nagy részén már túlvagyunk, hiszen csak 1200 méter marad a táv második felére. Kellemes erdős részen érjük el a csúcsot, ahonnan már csak másfél kilométernyi jól futható ösvény vár ránk Mogyorósbányáig. A településen kék kutat is találunk, fel lehet tölteni a készleteket. A Kakukkban tarthatunk egy hosszabb pihenőt, megérdemeljük, féltávhoz érkeztünk. Azért túl sokáig ne időzzünk, háromnegyed öt előtt tovább kell menni, mert így 9 óra 45 perccel az indulás után vagyunk, azaz ennél fél órával több időnk lesz a táv második felére. Bár ez lesz a könnyebb szakasz, nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy fáradunk, érdemes némi tartalékkal rendelkezni.
| hét | Hétköznap 1. (kedd) | Hétköznap 2. (csütörtök) | Hétvégi edzésnap (szombat) |
|---|---|---|---|
| 41. | pihenőnap | 30 perc lassú futás | 45 perc lassú futás |
| 42. | 30 perc lassú futás | 30 perc lassú futás | 50 perc lassú futás |
| 43. | 30 perc lassú futás | 30 perc lassú futás | 55 perc lassú futás |
| 44. | 30 perc lassú futás | 30 perc lassú futás | 50-70 km túra |
